„ A Velencei-tó északnyugati sarkától a velencei és a sukorói partok mentén vulkanikus természetű hegyek sorakoznak. E hegyoldalak lávás, sziklás talajában különös zamatú, kitűnő édes szőlő s finomzamatú gyümölcs terem. A velencei és a sukorói szőlőkben vannak évek és helyek, amikor és ahol aszú szőlőt is szüretelnek, s aszút készítenek. A déli fekvésű hegyoldalakon a lávás talajban különleges, csak ezeknél tapasztalható zamatú, tüzes, erős borok teremnek, és az ottani lakosság évszázadok óta műveli a kitűnő szőlőket.” - Votisky Antal 1934-ben írt sorai ma is remekül jellemzik a Velencei-tó bortérségét.

       A velencei körzet szőlőhegyeit 1990-ben, az etyeki és a budai körzettel együtt emelték a hivatalos hazai szőlőtermő területek közé, ekkor jött létre Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke. Az Etyek-Budai borvidék kiváló adottságaiból eredő értékeit az is növeli, hogy az ültetvények korösszetétele az országban itt a legkedvezőbb, túlnyomórészt húsz év alatti.

       A Budapest és a balatoni borvidék között elhelyezkedő velencei bortérségben a szőlőművelés, bortermelés hagyományai a török időkig nyúlnak vissza. A nadapi vörösbor dicséretét a XVI. századi írások is említik. A török idők után, a XVIII. században Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Nyék és Pázmánd lakossága, nemesek és jobbágyok magas színvonalú szőlőművelést, bortermelést folytattak, amelyről az azóta is fennmaradt hatalmas dézsmapincék is tanúskodnak. Mária Terézia királynő az úrbérrendezés során keletkezett iratokban a helységnek félesztendőbeIi bor árusítását engedélyezte.  A II. József kori térképek Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap és Pázmánd határában pedig már összesen hat szőlőterületet tüntettek fel.

       A hegység déli részén Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben összesen 1049 katasztrális hold volt a szőlőterület nagysága, azonban 1935-ben ez 570 katasztrális holdra apadt. A csökkenés a XIX. század utolsó harmadában Európa-szerte elhatalmasodó filoxéravész pusztítását jelzi. A járvány hatására a velencei szőlőhegy teljesen kipusztult. Legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után így a többi községekbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció elkezdéséhez. A filoxéra pusztítás előtt a következő szőlőfajtákat termesztették: lúdtérdű" kolontár, bakator, juhfarok szőlő, gombszőlő, gyöngyszőlő, somszőlő, rácfehér, rácfekete, cigány, érdi, milkovácsi, hamvas denka, kecskecsöcsű. A filoxéra után a fehér borszőlőket telepítették újra.

       Századunk első felében legelterjedtebbek voltak a rizlingszilváni, olaszrizling, mézesfehér és az ezerjó fajták. Az ebből készült fehérbort keresték a vendéglősök és a borkereskedők. A velencei borvidéknek a XIX-XX. században nagy szerepe volt a főváros, Budapest borellátásában. Sőt, mivel a velencei bor jól bírja a szállítást, nem törik meg, a XIX. században szerepet kapott az angol királyi haditengerészet borellátásában is. A velencei és sukorói szőlőhegyekben kedvező időjárás esetén aszú szőlőt is szüretelnek és aszúbort készítenek. A déli fekvésű hegyoldalakon a vulkáni eredetű talajban különleges, csak itt tapasztalható zamatú, tüzes, erős borok teremnek. A napsugárzásban egyébként is gazdag, déli lejtők közvetlenül a Velencei-tóra tekintenek, így a tó víztükre révén kettős besugárzást kapnak.

       A velencei borvidék szőlősgazdái a jó termés érdekében gyakran fohászkodnak Szent Orbánhoz. 1984. május 25-én felállították Velencén a Bence-hegyi Sárgaföldes dűlőben Szent Orbán kőszobrát. Azóta minden esztendőben az Orbán napját követő szombat délutánján litániát tartanak a szoborná1. Itt hirdetik ki az Orbán-napi borverseny eredményét és értékelik Orbán püspök előző évi szőlővédő tevékenységét, ami alapján illatos borral, vagy sáros vízzel locsolják meg a kőszobrot. Az Orbán napról bővebben itt olvashat.

       Napjainkban a velencei borvidéken a szőlőterület nagysága több mint 600 hektár. A legelterjedtebb szőlőfajták: a zöld veltelini, rajnai rizling, olaszrizling, chardonnay, rizlingszilváni, ezerfürtű és a zweigelt. Egyre többen telepítenek minőségi bor készítésére kiváló  hagyományos kékszőlőfajtákat így például cabernet sauvignon-t és hungarikumokat mint például zengőt.

A velencei borvidéken termelt borok 95 %-a fehér-, 5 %-a vörösbor.